Hírek, információk

Ismerje fel időben! - Tüdőrák

Miután a tüdőrákok túlnyomó többségét bizonyíthatóan a dohányzás okozza, hangsúlyozni kell, hogy lényegében e rákfajta előzhető meg a legbiztosabban. A legjobb nem elkezdeni dohányozni, s ha mégis így alakult volna, minél hamarabb le kell szokni róla.

Interjú Dr. Kovács Gáborral

A dohányzás minden nap öl

 

Hazánkban sajnos még mindig kiemelkedő halálozási ok a dohányzás, és annak egészségügyi következményei. Május 31-e a Ne gyújts rá! - a nemdohányzók világnapja. Ebből az alkalmából kérdeztem, Dr. Kovács Gábort, a Magyar Tüdőgyógyász Társaság Elnökét, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet igazgatóját.

Önnek esetleg van valami személyes tapasztalata a cigarettával kapcsolatban? Rágyújtott valaha?

Hát természetesen, mint minden 18 éves, aki hirtelen felnőttnek gondolja magát és bekerül egy egyetemi kollégiumba, ahol kipróbálja a dohányzást is. Én is kipróbáltam és hát néhány hónapig koca módon dohányoztam is, de aztán hál’ Istennek nagyon gyorsan rájöttem, hogy ebben az égvilágon semmi élvezet nincsen és már egyetemistaként sem folytattam tovább a dohányzást.

Mi jelent motivációt a munkájában, honnan van ez az elszántsága a dohányzás elleni küzdelemben?

Tüdőgyógyászként nap, mint nap találkozunk azokkal a betegekkel, akiknek a betegsége elsősorban a dohányzással függ össze. Gondoljunk csak a COPD-re, az idült hörghurutra vagy a tüdőtágulásra, de mondhatnám a tüdőrákot is, ami a legsúlyosabb, legnehezebben kezelhető daganatos betegségek közé tartozik és sajnálatos módon Magyarország világelső a tüdőrák halálozásban. Ha nap, mint nap szembesül az ember azzal, hogy bár szeretné meggyógyítani a betegeit, de nagyon gyakran előfordul, hogy már későn jelentkeznek, és nem tudjuk meggyógyítani, akkor el kell jusson az orvos odáig, hogyha egy betegséget nem tudunk meggyógyítani, akkor azt meg kell előzni. Tehát mindent meg kell tenni nekünk, tüdőgyógyászoknak mindenképpen annak érdekében, hogy minél kevesebben dohányozzanak és maradjanak minél tovább egészségesek.

Mi a célja a következő 5 évben, milyen eredményeket szeretne elérni?

Természetesen vannak célkitűzéseink. Ezeket illesztjük a nemzetközi elvárásokhoz, trendekhez és tekintettel arra, hogy Magyarország korábban hátul kullogott abban a sorban, ahol a dohányzási szokásokat mérték a statisztikák, már mintegy 4-5 évvel ezelőtt elindult egy korábban nem látott pozitív folyamat. Az egészségügyi kormányzat nagyon nagy energiákat fordított a jogszabály-módosítással, adóügyi szabályoknak a módosításával, árpolitikának a befolyásolásával és természetesen a lakosság felé egyfajta kommunikációval arra, hogy Magyarországon határozottan csökkenjen a dohányosoknak az aránya. Sikerült is eredményeket elérni, elsősorban a zárt téri dohányzás tiltására, gondoljunk csak arra, hogy éttermekben, bárokban, diszkókban ma már nem lehet dohányozni. A jövőre vonatkozóan természetesen ezeknek az eredményeknek a megerősítése a célunk és felzárkózni ahhoz az európai átlaghoz, amelynek a lévén jóval kevesebben dohányoznak rendszeresen Magyarországon. Nagyon fontos az is, hogy a dohányosokon belül a női dohányzást határozottabban tudjuk csökkenteni, mert bár összességében csökkent Magyarországon is a dohányzóknak az aránya, de a női dohányzóké nem és bizony Európában még mindig a harmadik a női dohányzás terén Magyarország, ami egy nagyon rossz eredmény.

Mi lehet az oka annak, hogy a nők itthon nagyobb arányban nyúlnak a cigarettához, mint más országokban?

Még mindig magasabb a férfi dohányosoknak az aránya, csak az európai összevetésben más országokhoz hasonlítanám, hogy magasabb a női dohányzás aránya.  Én azt gondolom, hogy ennek részben az lehet az oka, hogy úgy a ’70-es, ’80-as években, amikor az úgynevezett light cigaretta vagy a könnyű, enyhébb cigarettáknak a reklámja vívott, akkor nagyon nagy mértékben a nők körében is elterjedt a dohányzás. És tekintettel arra, hogy Magyarországon később kezdtünk el határozottan foglalkozni a dohányzás visszaszorításával, hát így a nőknél is később fog majd ez a dohányzás csökkenni.

Milyen korban lenne érdemes elkezdeni a tájékoztatást a dohányzás ártalmairól?

Azt mondom magának, hogy 4-5 éves korban. Tehát a gyermekek értelmének a nyiladozásától kezdve, hiszen azért őket érik olyan hatások otthonukban, az utcán, ahol ők már találkoznak a dohányázással. És minél korábban fölhívjuk a figyelmüket, persze az ő saját értelmi színvonaluknak, az általuk tanultaknak megfelelően, ezért már óvodás kortól kezdve a kisiskolás koron keresztül, de döntően a 12-13 éves korra kell koncentrálni, mert igazából 13-14 éves korban ugrik meg aztán a dohányzó gyerekeknek, illetve a kamaszoknak az aránya.

Miért van szükség kifejezetten egy napra, amikor felhívhatjuk a figyelmet a dohányzás káros hatásaira?

Azt gondolom, hogy az lenne a jó, hogyha 365 világnap lenne természetesen, de ez nyilvánvalóan nem lehetséges. Viszont az emberek már csak olyanok és itt a médiát is ide kell sorolnom, amikor van egy nevezetes nap, akkor arra jobban odafigyelnek, az újságírók is akkor jobban odafigyelnek, többet foglalkoznak azzal az adott kérdéssel. És két ilyen nap van egy évben, a ne gyújts rá világnap és a nemdohányzók világnapja novemberben, amikor ezzel a témával kiemelten, hangsúlyozottabban foglalkoznak az újságok, a televízió. És azt gondolom, hogy akkor az embereknek jobban megragad a tudatában a dohányzás veszélyessége, a leszokás lehetősége, mindaz, ami elhangzik.

Idén mivel készülnek a világnapra?

Idén is lesz természetesen egy sajtótájékoztató, hiszen mint azt az előbb is mondtam, rendkívül fontos, hogy a médiumok kiemelten foglalkozzanak a kérdéssel és minden lehetőséget megragadjunk, hogy az emberekhez eljuttassuk a legfontosabb üzeneteket. Nyilvánvalóan ez önmagában véve kevés lenne, ezért azokban az intézményekben, egészségügyi intézményekben, ahol leszokás támogatást folytatnak, ott kiemelten hívják fel a lakosságnak, illetve hát az ott megforduló pácienseknek a figyelmét a dohányzásra. A WHO ebben az évben az illegális cigaretta kereskedelem visszaszorítását határozta meg a világnap fő gondolatának.

Vegyük akkor most csak a puszta számokat, a statisztikát. Milyen adatok jellemzik hazánk dohányosait?

Hogyha számokról próbálunk beszélni, akkor ugye elhangzott, hogy 13-14 éves korban gyújtanak, szoknak rá legtöbben, mert már 10-11 éves korban kipróbálják, rágyújtanak.

A legfrissebb felmérés alapján a dohányzók aránya 29% hazánkban. Ezen belül 33% a férfiaké és 25% a nőké. Az utóbbi években elsősorban az alkalmi dohányzók aránya csökkent, ami bíztató abból a szempontból, hogy ők jelentik a dohányzó utánpótlást. Ahogy mondtam ez utóbbi aggasztóbb inkább, mint a férfiaké, hiszen az egy folyamatosan csökkenő trendet mutat. A leszokás vonatkozásában megfigyeltük azt, hogy úgy 40 éves kor után, tehát 50 éves korban tapasztalható az, hogy megemelkedik a volt dohányosok aránya, tehát a leszokott dohányosok aránya. Ennek elsősorban az az oka ma még Magyarországon, hogy ebben a korban kezdenek megjelenni az idült betegségek, amelyek részben a dohányzással is összefüggésben vannak és itt nemcsak az idült hörghurutra gondolok, hanem például az érelmeszesedésre, magas vérnyomás betegségre, egyéb kardiális, tehát szív eredetű, ér eredetű betegségekre. De ide sorolhatom a cukorbetegséget vagy egyéb anyagcsere betegségeket is, amelyek bizonyos értelemben véve a dohányzással összefüggésben vannak. És ugye ezeknek az embereknek már vannak panaszai, van kezelőorvosa, rendszeresen járnak gyógyszert felíratni és ott a leszokási motiváció megemelkedik. Egyrészt mert többször mondják nekik, másrészt pedig ők már érzik magukon ennek a káros oldalát, tehát inkább leszokik a cigarettáról. Az lenne a jó, hogyha nem azért szoknának le, mert már panaszaik vannak, hanem jóval előtte, mert a legjobb az lenne, ha rá se szoknának, de ha már rászoktak, akkor minél hamarabb, 30 éves koruk tájékán le is szoknának az emberek.

Milyen módszerek közül választhatnak most, akik le szeretnék tenni a cigarettát?

Magyarországon minden úgynevezett evidencia alapú, tehát nemzetközileg tudományos bizonyítékokkal rendelkező leszokási módszer hozzáférhető. Ez azt jelenti, hogy rendelkezésre állnak a tüdőgondozókba, azok a leszokási szakrendelések, ahol egyéni és csoportos leszokási módszerek is hozzáférhetők. Ennek az a lényege, hogy nem lehet egyszer egy egy órás kezeléssel leszokni a dohányzásról. Aki ezt mondja, az valótlant állít. Csak módszeres, több héten, több hónapon keresztül tartó, több vizitből álló leszokási program keretén belül lehet leszokni. A dohányzás, a nikotinfüggőség ugyanis egy betegség, egy addiktológiai hozzászokási betegség. Nem lehet egy csettintéssel, egy tablettával, egy különleges eszközzel, egy alkalommal megszüntetni. A dohányzás egy betegség, amit kezelni kell. Szakember vezetésével, és ha szükséges, mert a nikotin addikció, hozzászokás mértéke nagyon magas, akkor esetleg gyógyszeres támogatással, máskor gyógyszerek nélkül, csak a leszokási vizitek sorozatával lehet leszokni. És Magyarországon hozzáférhető az úgynevezett call centeres, vagyis telefonos leszokás támogatás is, ami azoknak nyújt lehetőséget, akik nem szívesen mennek el egy orvosi rendelőbe, így otthonról, a saját foteléből kényelmesen, telefonon keresztül is egy ilyen leszokási programban részt tud venni.

Mekkora hasznot jelent az, hogyha valaki leteszi a cigarettát, az egyénnek és a társadalomnak számára?

Az egyénnek természetesen mindenekelőtt egészségi hasznot jelent. Bármikor érdemes letenni a cigarettát, még akkor is, ha megjelent már valamilyen dohányzással összefüggő betegség, mert nyilvánvalóan az adott betegségnek a gyógymódját, gyógy eredményeit segíti az, hogyha a cigarettát már leteszi az illető. Tehát elsősorban azt mondom, hogy egészségnyereséget jelent az egyénnek. Másodsorban anyagi nyereséget is jelent, hiszen emelkedő cigarettaárak mellett ma már ott tartunk, hogy aki naponta elszív egy doboz cigarettát, az havonta 30 ezer forint körüli összeget kidob az ablakon. Évente ez olyan összeget jelent, amiből egy család el tud menni, nyaralni. De egyfajta tekintélybeli nyereséget is jelent, tekintélyt a saját családja előtt, a saját gyerekei előtt, mert a gyerekek másképpen néznek fel az apjukra vagy az édesanyjukra, hogyha azt hallják az iskolában, a rádióban, a televízióban, hogy a dohányzás ártalmas, és az ő szülei mégis dohányoznak. A leszokás, mint siker a környezetében tekintélyt jelent. Folytathatnám a sort még olyan eredményekkel, amelyek részben a szexuális aktivitásban jelentenek  nyereséget, természetesen nem betegség ugyan, de például a hölgyek esetében a korai öregedés, a haj, a körmök töredezettsége, a bőrnek a ráncossága, az mind, mind későbbi életkorra tolódik ki. Tehát számos nyeresége van az egyén számára annak, hogyha a cigarettát le tudja tenni. A társadalomnak pedig elsősorban anyagi értelemben lehet megfogalmazni a nyereségét, mert a dohányzással összefüggő betegségek, ártalmak következtében nagyon nagy összegeket fizet ki a társadalom az egészségbiztosítás oldalán, a korai rokkantnyugdíjak miatt és természetesen a korai halálozás miatt is a meg nem élt életévek kapcsán.  Ezek mind-mind egyfajta társadalmi költséget jelentenek. A bevétel, ami a dohánytermékek adója kapcsán jelentkezik a társadalom számára, az alatta marad annak a költségnek, amit kifizetünk.  Százmilliárdos nagyságrendről van szó, amivel ez a szaldó negatív lesz. Szokták mondani, hogy az az adóbevétel, ami a dohánytermékek kereskedelméből származik, az az adott évben megjelenik, ugyanakkor a nyereség az pedig évek alatt képződik. Az egészségnyereség ebben az értelemben véve nyilvánvalóan elhúzódó nyereséget jelent. Egy felelős társadalomnak saját magával szemben is felnőtt emberként kell viselkedni.

Nem említettük a passzív dohányzást. Mit is jelent ez pontosan, és milyen veszélyeket rejt magában?

A passzív dohányzás azoknak az embereknek az ártalmát jelenti, akik kénytelenek olyan közegben, olyan levegőjű helységben dolgozni, tartózkodni, ahol dohányzók vannak, ahol a levegőben a dohányfüst és annak mindenfajta károsító kémiai anyaga megtalálható. Komoly vizsgálatok mutatták ki azt, hogy mindazok az ártalmak, amelyek az aktív dohányzással előfordulnak, azok előfordulnak a passzív dohányosok életében is. Természetesen azt azért tudnunk kell, hogy nem olyan arányban, mint az aktív dohányosok esetében, csak itt azért egy valamit nem szabad figyelmen kívül hagyni, mégpedig azt, hogy a passzív dohányos az teljes mértékben vétlen. Tehát őt úgy éri egy olyan stressz, egy olyan negatív hatás, amiről ős nem is tehet. A passzív dohányzásnak egy nagyon-nagyon fontos formája a gyerekeknél a passzív dohányzása. Egyértelmű vizsgálati adatok vannak arra vonatkozóan, hogy ezeknél a gyerekeknél, akik már esetleg csecsemőkorukban vagy kisgyermek korukban passzív dohányzásnak voltak kitéve, magasabb arányban fordulnak elő felnőtt korukban asztmás, bronchitises megbetegedések és bizonyos értelemben véve még a szellemi fejlődésükre is kihatással van. És még egy nagyon fontos dolgot a passzív dohányzásról. Kevesen szokták említeni azt a passzív dohányzási helyzetet, amikor az anyaméhben szenved el passzív dohányzást a magzat, azzal, hogy az édesanyja dohányzik, hiszen a kémiai anyagoknak egy jelentős része az a placentán is átjut és a magzatot magát is mérgezi. Ami viszont nem jut át kellő mennyiségben az az oxigén, és ez olyan fejlődési rendellenességet okozhat, ami később az egész életére rányomja a bélyegét, alacsonyabb testsúllyal, fejletlenebben, esetenként korábban a kelleténél születik meg egy ilyen magzat.

 Az is kaphat tüdőrákot, aki életében egy szál cigarettát sem szívott el?

Természetesen minden betegség esetében, ahol ismert a kockázati tényező, nagyobb arányban betegednek meg azok, akik a kockázati tényezővel együtt élnek, tehát jelen esetben a dohányosok,  ugyanakkor lehet bronchitises is, tüdőrák beteg is valaki, aki soha életében nem szívott el egy szál cigarettát sem és még komolyabb passzív dohányzásnak sem volt kitéve. Csak az arányokra kell figyelni. A tüdőrákos betegeknek a 80-85 százaléka vagy aktív dohányos vagy dohányzott hosszabb ideig valamikor életében, ezért mondjuk azt, hogy a dohányzás a tüdőráknak ismert kockázati faktora.

Az ön szerint miért lehet, hogy esetleg végstádiumú tüdőbetegek, tüdőrákosok ugyanúgy rágyújtanak a cigarettára? Közben már kapják a kezelést, de mégis kitartanak a cigaretta mellett.

Minden ember más.  Nemcsak a tüdőrákos betegek esetében, hanem infarktuson átesett emberek, vagy hörghurutos emberek esetében is tapasztaljuk azt, hogy alig kap levegőt szegény és mégis valahogy rágyújt. Olyan erős a nikotinfüggőség az ő esetükben hogy megjelennek a megvonási tünetek, az ingerlékenység, az éhségérzet, alvási zavarok vagy esetenként koncentrációkészségnek a hiánya, hogy a legfontosabbakat említsem, hogy nem tudja megállni, hogy ne gyújtson rá. Mindig is voltak és lesznek is olyan emberek, akik nem tudják abbahagyni a cigarettát a betegségük ellenére. Nekünk az a feladtunk, hogy minél inkább fel tudjuk világosítani ezeket az embereket és minél több embert be tudjunk vonni a leszokási programokba.

Mi lenne a legfontosabb üzenet, amit az olvasóknak át tudna adni?

A legfontosabb a dohányos olvasók felé az, hogy a dohányzásról leszokni bármikor lehet, csak meg kell próbálni. A nemdohányzóknak pedig nagyon egyszerű az üzenet, hogy az életben sokkal több szépség van, mint a cigaretta öröme.

Szabó Renáta Kinga, szerkesztő