Hírek, információk

Ismerje fel időben! - Tüdőrák

Miután a tüdőrákok túlnyomó többségét bizonyíthatóan a dohányzás okozza, hangsúlyozni kell, hogy lényegében e rákfajta előzhető meg a legbiztosabban. A legjobb nem elkezdeni dohányozni, s ha mégis így alakult volna, minél hamarabb le kell szokni róla.

Bartók Zsuzsa

KÖZTÜNK ÉLŐ PÉLDAKÉPEK

Aki harcba szállt a tüdőrákkal: Bartók Zsuzsanna

 

A dolgok fejben dőlnek el, s hogy ez mennyire igaz, arra jó példa egy kedves barátom esete. Attól a perctől kezdve, hogy ötvenhat évesen szembesült a tüdőrák diagnózisával, egyetlen pillanatra sem volt hajlandó betegnek tekinteni magát. Bartók Zsuzsanna keményen megdolgozott azért, hogy a tumor műtéti eltávolítását és a kemoterápiát követően visszanyerje erőnlétét és teljes életet élhessen.

  

-      Hogyan derült ki, hogy daganat van a tüdődben?

Minden évben elmentem a tüdőszűrésre, így tettem 2013 novemberében is. Másnap, amikor visszamentem a leletért, megtudtam, hogy „kiemeltek”, mert találtak valamit a felvételen. Hogy mit, azt nem lehetett tudni, még akkor sem, amikor panorámaröntgent készítettek a tüdőmről. Az orvos valamilyen korábban lezajlott gyulladás nyomaira gyanakodott, ezért antibiotikumot írt fel. Biztonság kedvéért azért előjegyzett CT-vizsgálatra, amire december 16-án került sor, ám a vizsgálat csak megerősítette, hogy van valami a tüdőben. Megünnepeltük a karácsonyt, elbúcsúztattuk az óévet, és én még mindig nem tudtam, hogy tulajdonképpen mi a bajom. Január közepén átestem egy hörgőtükrözésen, amely alapján végérvényesen beigazolódott, hogy rosszindulatú daganat van a tüdőmben. Átirányítottak a tüdőgondozóból az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetbe, ahol további vizsgálatok következtek. A XI. tüdőosztályon gondjaiba vett egy doktornő, akivel már a megismerkedésünk napján közöltem, hogy „nagy kérdező vagyok ám”. „Én pedig nagy válaszolgató” – felelte, ami megnyugvást jelentett számomra, hiszen pontosan tudni akartam, hogy mi fog történni velem

- A tüdőrák elsősorban a dohányosok betegsége, te viszont 30 éve nem gyújtottál rá...

Ez így van. Mégis, már a diagnózis előtt nyolcvan százalékig biztos voltam benne, hogy tüdőrákom van. Holott semmit nem éreztem, nem voltak tüneteim. Sőt, kifejezetten jó fizikai állapotban voltam: fél évvel korábban tettem le az „A” nagymotor-vizsgát, és még egy látásjavító műtétem is volt, amelyből szövődménymentesen gyógyultam.

-         Mit volt nehezebb elviselni: a várakozást, vagy magát a diagnózist?

Az a kétségekkel teli tíz hét egyértelműen rosszabb volt, mint szembesülni a ténnyel, hogy rosszindulatú daganat van a tüdőmben. Ezt fájlaltam és szóvá is tettem, mert nem értettem, miért kell annyit várni, ha egyszer már „kiemeltek”. Sokkal kevésbé rázott meg, hogy megmondták: műtét vár rám, és azt követően, a szövettani vizsgálat eredményétől függően kemoterápia.

-         Hogyan sikerült az operáció?

A műtét január 30-án rendben lezajlott. Két nap múlva visszaengedtek az őrzőből az osztályra, és egy hét múlva hazamehettem. Az orvos főnöknőm viccesen azt mondta: „Zsuzsi, maga a sebészek álma”. Szépen gyógyult a sebem, nem lázasodtam be, nem lépett fel komplikáció, a fájdalomcsillapítót is hamar elhagytam. Mindent betartottam, amit az orvosok javasoltak: a gyógytornát, a légző gyakorlatokat és a sétákat. Első nap egy rövidebb szakaszt, másnap kicsit többet gyalogoltam, majd minden egyes alkalommal fokozatosan növeltem a távot. Az orvosok ugyanis elmagyarázták, hogy minél többet mozgatom a rekeszizmomat, annál inkább képes tágulni a tüdőm, amire nagy szükségem van, hiszen jókora darabot kimetszettek belőle a műtét során.

- Mi lett a szövettani vizsgálat eredménye?

A tüdőrák egyik formája, úgynevezett adenocarcinoma igazolódott be. A lebennyel együtt eltávolított hat nyirokcsomó egyikében áttétet is találtak. Ez a nyirokcsomó nem a centrális részhez közel, hanem közvetlenül a tumor mellett helyezkedett el. A kezelő orvosom biztatott, hogy ez jó hír és reményre ad okot, mert így kisebb volt az esélye a daganat szétszóródásának. Biztonság kedvéért azonban kemoterápiát írtak elő, amelyet három cikluson át kaptam. Ciklusonként két fázisból állt a kezelés.

-         Sokak számára a kemoterápia a „mumus”. Te hogy élted meg a kezelést?

A hányinger és a hányás persze engem is megviselt, mint általában mindenkit. Ráadásul a kezelés első ciklusát követően elkaptam egy fertőzést, benáthásodtam, felment a lázam és a vérképem is nagyon leromlott. Egyszer még az ügyeletet is ki kellett hívnunk, mert felszökött a pulzusom és a vérnyomásom. Hiába ittam rengeteget, minden kijött belőlem, így annyira kiszáradtam, hogy be kellett feküdnöm a kórházba egy infúziókúrára. Addigra a hajam is kihullott, amit lelkiekben elég nehezen éltem meg. Volt ugyan parókám, de nem szívesen hordtam, otthon inkább kendőt viseltem. Kétségtelenül embert próbáló időszak volt ez, de mire eljutottam a rehabilitációra a Mátraházai Gyógyintézetbe – ez augusztus végén volt –, egész jól éreztem magam.

Sajnos a megpróbáltatások ezzel nem értek véget. Arra lettem figyelmes, hogy zsibbadnak a végtagjaim, mint utóbb kiderült, a kemoterápia mellékhatásaként. Ez az érzés egyre jobban erősödött, olyannyira, hogy járás közben már kifejezetten fájt a lábam. De eldöntöttem, hogy nem fogok ezen rágódni, hiszen annyi minden van a világon, ami sokkal fontosabb ennél. Ez a stratégia bevált, és sikerült is valamelyest megszoknom az állandó zsibbadást. Aztán jött a forgószédülés, ami tényleg nagyon rémisztő volt, de szerencsére a koponya CT-felvételen nem találtak semmi kórosat. Ezt a problémát is kipipáltam!

- Hogyan?

Találtam az interneten egy videó felvételt, amelyen bemutatják, milyen gyakorlatokat kell elvégezni ahhoz, hogy a középfül idegvégződésein lerakódott kristályok feloldódjanak. Végigcsináltam, és ennek köszönhetően sikerült megszabadulnom a szédüléstől. Egyébként ennek valószínűleg nem lehetett köze az alapbetegséghez. A változókori tüneteimet viszont a kemoterápia mellékhatásának gondolom, amit azóta megfelelő szakorvos kezel.

-         Keményfából faraghattak téged, hiszen az átélt próbatételeknek nyoma sem látszik rajtad. Mi tartja benned a lelket?

A kontroll vizsgálatok újabb és újabb stresszt generálnak, pörög az ember agya, mi lesz ha...  Nekem bevált, hogy ilyenkor fogom magam, felteszem a lépésszámlálómat, és gyalogolok öt kilométert. Pozitív irányba terelem a gondolataimat, soha nem hagyom, hogy elhatalmasodjanak bennem a negatív gondolatok.

-         Mi jelenti számodra a kapaszkodót, amikor hullámvölgyben vagy?

Megpróbálom józanul felmérni a helyzetemet. Van-e fájdalmam? Van-e valami olyan körülmény, ami valóban elkeseredésre adhat okot? Igenis ki kell mondani, hogy el lehet viselni a zsibbadást és uralni lehet a kellemetlen mellékhatásokat. Alapelvem, hogy pontosan szedem a gyógyszereimet és megfogadom az orvosok tanácsait. De mindeközben éberen figyelek magamra, komolyan veszem a testem jelzéseit, és törődök a lelkem rezdüléseivel is.  Nem engedem, hogy a betegségtudat lehúzzon a mélybe és besötétítse a perspektívát. Úgy érzem, ha a jó dolgokra koncentrálok, akkor azok fognak érvényesülni. Végtére is most azt csinálhatom, ami jólesik. Van időm mindenre, amire korábban nem volt: varrhatok, olvashatok, sportolhatok, motorozhatok. A reggeli „futások”, a kerékpározás napról-napra megerősít abban, hogy – bár ez egy mindennapos próbatétel számomra – ez a jó út.

 

Boromisza Piroska